A Hungarian Wedding Galas megjelenésem életem eddigi talán leggyorsabban és legtudatosabban összerakott outfitje volt.
(És a New Yorkban nagy karriert befutott saját tervezésű szoknyám mellett az eddigi legnagyobb elismerést kivívott személyes megjelenésem is lett végül.)
Mivel nem sokkal előtte értem haza New Yorkból, így se időm, se lehetőségem nem volt arra, hogy túl sokat gondolkozzak az aznapi szettemen. Egy villámgyors anyagbeszerzés után, 15 perc alatt egyezettem az én drága Évámmal, a varrás mindenttudójával az elképzelésem, és mindössze egy próbával készen is volt a megálmodott ruhám.

Még New Yorkban vaciláltam a szmoking és a magasan sliccelt estélyi ruha mellett, de végül több okból is az estélyi nyert:
– szmokingot varratni már nem lett volna időm, ami pedig rendelkezésre állt a boltokban, abból nem egyszerű testalkat lévén össztartozó darabokat nem tudtam venni. Aminek az alja jó volt, annak a felsőrésze nem és fordítva…
– Ritával mentem, így lehet, hogy fura lett volna, ha két nőből az egyikünk “férfiasan, vagány” megoldásban jelenik meg a másik ultranőies outfitja mellett. Ha egyedül mentem volna, kérdés nélkül erre az opcióra szavazok…
– a jelenlegi rövid hajam mellett lehet, hogy férfiasabb hatása lett volna a szmokingnak, mint egy hosszabb frizura mellett…

Hiszek a szép és különleges kiegészítőkben.
A ruhám saját tervezés volt, amihez mindenképp egy tűsarkű szandált szerettem volna, egy mutatós clutchot és az egészet egy egyedi Bogiékszer Swarovski gyűrűvel terveztem kiegészíteni, valamint egy elegáns, de nem túl erős sminkkel, a kevesebb több jegyében.

A legtöbb időt a cipő beszerzése vette el a készülődésből, hiszen technikailag tél lévén szinte sehol nem találtam szandált.
Véletlenek nincsenek, Rita barátnőm, aki az estén a plusz egyem volt épp Vietnámban volt, és mint az ember barátja és személyi stylistja, kötelességem volt a távolból biztosítani a tökéletes megjelenését, így kénytelen voltam pár bolt árukészletét Rita adottságainak megfelelően átfésülni. Így akadtam rá a csoda szandálra és a táskára is közben.

El kell mondjam, hogy Ritát olyan jól sikerült “távfelöltöztetnem” (és a ruháját saját intuícióm alapján centire pontosan méretre igazítatni), hogy hölgyek is jöttek oda hozzánk, hogy lefotózhatják-e a ruhájában, mert olyan csodásan néz ki.
Rita pedig olyan boldog volt a szettjében (Mango ruha, Fany Moda fekete szandál, fekete Parfois fülbevaló – nem volt már időm neki Bogiékszert készíteni – és egy Parfois clutch, igazán dögös, füstös, műszempillás, vörös rúzsos Bogismink), hogy a sminkjéről még indulás előtt posztolt a számára fontos embereknek, majd az általam készített teljes alakos fotót már a nagyvilággal is megosztotta.
Hatalmas öröm, amikor a számodra egyik legfontosabb nőt évek óta győzködöd, hogy engedje szabadon a benne rejlő nőiességet, szépséget és végül egy számára teljesen ismeretlen terepen, 3 órával a földet érése után, hulla fáradtan ott áll talpig díszben, egy tőle nagyon messze álló világban, outfitben és ragyog. És fürdik az elismerő tekintetetekben és szavakban és látod megszületni a lelkében azt, amire én mindig vágyom – minden velem kapcsolatba kerülő embernél: hogy meg tudjam mutatni, hogy külső szemlélőként, az ő berögződéseit “nem látva” mennyire csodás is ő valójában.

A pénteki gála előtti este derült ki, hogy díjátadó is leszek, így a “James Bond – Dress to kill” tematika jegyében született outfitemben este a színpadra vezető magas lépcsőkön emelt fővel, korlát nélkül közlekedést is gyorsan kipróbáltam. Kolléganőim kaptak az ötleten és mindenki tesztelte a ruhája és cipője lehetőségeit…

Igen, nálam kihagyhatatlan volt egy kis Bogis vagányság: saját tervezésű csipke harisnyakötőbe rejtett pisztoly – matrica tetoválásként a ruha sliccénél… 😉

Íme hát egy kis ízelítő a két gálás szettről:

 

Hozzászólás

Előre egyeztetve

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Stylechemy.com © 2019. All rights reserved.