Be kell valljam, hogy egész fiatal korom óta cipő mániás vagyok, volt időszak, amikor 100 párnál több cipőm volt.
Igaz, hozzá kell tegyem, hogy 16 éves korom óta nem nőtt a láb méretem, így több év gyűjtő munkája volt ebben, és az utcai papucstól a csizmáig mindent beleszámítva volt nagy a kollekcióm.

Egészen különleges darabok is találhatók benne mind a mai napig, bár most már töredéke sincs meg, mert az 1-2 nagyon extra darabon kívül a jól kihaszálható, csinos és kényelmes darabokra korlátoztam a gyűjteményt, így egy költözés alkalmával a legtöbb cipőmet eladtam.
Az új tulajdonosok nagyon jól jártak velük, mert igazi kincseket vehettek tőlem, voltak original darabok is, akár az USA-ból is, de olyanok is, amiket hordtam, de mivel mindenemre nagyon vigyázok, így szinte vadonatúj állapotban vehették át őket.

Egy szó mint száz, mindig tudtam, hogy egy cipő kulcsfontosságú lehet a ruhatárat illetően.
Akár variálhatóságában, akár kényelmi szempontokból, akár, ahogy leginkább szeretem őket alkalmazni: dekorációként.
Aki ismer, tudja, hogy praktikus vagyok, a munkám és egyéb okok miatt pedig nem igazán látni rajtam statement ékszereket, az alkatom miatt pedig inkább a kevésbé mintás felsőket részesítem előnyben.
Mindehhez egész fiatal korom óta hallgatom – az alkatomra jellemző – “Jó lábad van!” mondatot, bár sosem éreztem azt, hogy különlegesek lennének, egyszerűen csak nem voltam velük elégedetlen, ezért, ha valamit,  akkor a lábaimat szívesen “viseltem”. 🙂

Természetesen, amikor a styling az életem középpontjába kezdett kerülni, akkor már tudatosabban is használtam az adottságaimat, hiszen, ha másokat is erre akarok ösztönözni, akkor képviselnem is kell ezt az iskolát. 🙂
Itt tért vissza a cipőmániám egy tavaszi napon az életembe, és kezdtem megint felépíteni a gardróbom ékköveiként használható lábbeli kollekciómat.
Imádtam azzal trükközni, hogy egy meleg nyári napon ugyanaz a “business” short, szép felsővel hogy mutat egy finom bőr saruval és milyen hatást kelt egy egyszerű vagy egy anyagában mintás magassarkúval.
Hogy mit lehet kihozni egy hosszú szoknyából, ha nem lapostalpúban vonulok benne, hanem egy kényelmes magassarkúban.

Majd egy őszi napon, a hirtelen hideg ráébresztett, hogy szépen felépítettem a tavaszi-nyári teljes cipő gardróbom és ott állok a hidegben két darab használható, de nem kihasználható és egy végigtalpalt nap után kényelmesnek sem ítélhető – egyébként a cipő márkák közül a kifejezetten kényelmesnek hirdetett – a márkára jellemző, picit emelt pumps-szal a szalonomban, azon gondolkodva, hogy a legközelebbi cipőboltot hol találom, ahol vehetek egy kényelmes és szép magassarkút.
Itt van a pont, ahol a komfortzónák eltérnek, az elképzelések fejreállnak, mikor megmutatom, nekem mi a kényelmes magassarkú.


De ahhoz, hogy megértsétek, miért nem kényelmes nekem a picit platfromos pumps, tudnotok kell, hogy az életem nagy fordulatot vett azon a tavaszon és egy fél óra alatt, magamtól, érzésből megtanultam a folyosómon szépen, nőiesen és magabiztosan menni a legmagasabb tűsarkúmban, amit csak a gardóbomban találtam. (11 cm!)
Ezek után az egész nyarat végigdolgoztam, néha napi 16 órát, több esküvő helyszínt, fél napos tanácsadást, utána még több órás styling shoppingot is, üzletről üzletre talpalva az ügyfeleimmel.
Így adódott, hogy őszre nem találtam kényelmesnek a 10 évvel ezelőtti szuper darabokat, mivel nem éreztem bennük a talajt, így nem tudtam szépen, nőiesen menni bennük, és ez lefárasztott és a lábamat is feltörte.

Aki hozzám jön tanácsadásra, az minden további nélkül megkaphatja a leckét, hogy kell szépen, magabiztosan járni akármilyen vastagságú, típusú és akármekkora sarkakon is.
Ezek után viszont készüljetek fel rá, hogy bizonyos cipők, amiket korábban biztonsági játékosként viseltetek, a barátnőtöknél vagy a garázsvásárban fognak kikötni! 🙂
Azt hiszem, talán nem akkora ár az összes többi szépség oltárán, amit ezek után viselni fogtok! 🙂

És akkor íme, amiért a poszt született, az a bizonyos extra cipő, ami felett ültem vagy egy fél órát, járkáltam a boltban újabb felet és két számomra nagyon fontos embernek is elküldtem a képet, hogy megvegyem-e:

Az egyikük ugyanazt vallja stylistként a cipőkről mint én: rengeteg lehetőség van bennük, és jobb egy figyelemfelkeltő cipő a megfelelő lábakon, mindenféle minta nélküli öltözet mellé, mint egy mintás ruhatár egy jellegtelen cipőkollekcióval.
A másik fontos emberemnek viszont úgy éreztem, szavakba kell öntenem, hogy miért is fontos ez a cipő az én “diszkógömböket” nélkülöző ruhatáramban?
Na, pont ezért: mert az én ruhatáram kb. mindent mindennel variálható, ahogy annak lennie kell, és az igazi pluszt az adja, hogy aznap milyen cipővel veszem fel! <3

Hozzászólás

Előre egyeztetve

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Stylechemy.com © 2019. All rights reserved.